[ Pobierz całość w formacie PDF ]
lázálom, ez nem igaz! Visszatartottam a lélegzetem, de nem bírtam sokáig. Próbáltam csak a
számon keresztül lélegezni, de megint rám tört a hányinger. Az arcomra tapasztottam az
ingem, de az sem segített sokat.
A rádiósercegés hamarosan megszqnt, lépteket sem hallottam. Sikerült volna
megtéveszteni Qket? Ha igen, akkor is biztos, hogy nem hosszú idQre. Újabb szirénák
jajdultak fel a környéken: közeledik az erQsítés. ElQbb-utóbb visszajönnek, és akkor
belenéznek a szemetes konténerekbe is.
Megragadtam a konténer peremét, és kimásztam; a rozsda a tenyerembe mart,
odapillantottam. Vérzett. Ösztönösen megszólalt bennem az orvos: tetanuszveszély! De most
ez nyugtalanított a legkevésbé. Lázasan gondolkoztam. Menekülök, eddig rendben van, de
igazán rendben akkor lenne, ha tudnám, hová akarok eljutni. Eszembe jutott, hogy futtomban
magasvasúti síneket láttam.
A metró.
Az a menekülés útja. Néhány váratlan átszállás, és eltqnök. De hol a legközelebbi
megálló? Próbáltam felidézni magamban a metróvonalakat, de e pillanatban egy rendQr
fordult be a keskeny zsákutcába, alig két-három méternyire tQlem. Egy fiatal, életerQs, frissen
kimosakodott, rózsaszín arcú rendQr. Zubbonya takarosan felgyqrt ujja mint az érleszorító,
úgy feszült a bicepszén. Legalább annyira meglepQdött, mint én. Mindketten megdermedtünk,
de nála egy kicsivel tovább tartott. Egy sima verekedésben semmi esélyem nem lett volna vele
szemben. Nem értek az ökölvíváshoz, a kungfuhoz, a cselgáncshoz, távol állnak tQlem a
harcmqvészetek. Ösztönösen cselekedtem: leszegett fejjel nekirohantam a hasának.
Elizabeth mesélte egyszer, hogy teniszezéskor, mikor az ellenfél a háló közelében van,
gyakran az a legjobb megoldás, ha egyenesen ráütjük a labdát, mert akkor ha csak egy
villanásnyi ideig is, de nem tudja, merre mozduljon: lelassul a reakcióideje. Itt is ez
történhetett. A rendQr nem tudott elugrani elQttem, hanyatt döntötte az ütközés ereje, én meg
nem bírtam lefékezni. A fejem búbja mint egy felütés, úgy vágta állon. Mindketten elestünk: Q
hanyatt, én meg rá. ÉmelyítQ hanggal koppant a koponyája a hQségben felpuhult aszfalton.
Megtörtént, amit akár csak öt perce is teljes képtelenségnek tartottam volna még:
megtámadtam egy rendQrt. Nem volt idQm elmélázni rajta. Futni, futni! csak ez járt a
fejemben. Felpattantam. Fektében elkapta a bokámat. Találkozott a tekintetünk. Vérzett a
szája. Meglendítettem a lábam, és teljes erQvel oldalba rúgtam. Sose hittem volna, hogy képes
lennék ilyesmire. Elgyengült a szorítása. Kirántottam a lábam, és rohantam.
HESTER CRIMSTEIN és Shauna taxiba vágta magát, azzal indult a rendelQhöz, Linda
metróra szállt, a bankjába sietett, hogy kivegye az óvadékhoz szükséges készpénzt.
A rendelQ elQtt már vagy tíz-tizenkét rendQrautót találtak, mind másfelé fordulva állt, mint
egy részeg dobónyilai. Forgó lámpáik kék-vöröse riadóállapotot jelzett. Távolabbról szirénák
vinnyogása hallatszott.
Mi a fene van itt? kérdezte Shauna.
Mire Hester Crimstein észrevette Lance Feint, az már rohant is felé: céklavörös volt az
arca.
Megszökött a nyomorult! fröcsögte.
Hester ösztönösen reagált.
Nyilván az emberei ijesztették el.
Két újabb járQrkocsi fékezett csikorogva, nyomban utánuk a 7-es Csatorna mikrobusza.
Fein halkan elkáromkodta magát.
Itt a sajtó. Hogy a rosseb esne beléjük! Tudja, hogyan fognak most ezek bemutatni,
Hester?
Nézze, Lance&
Megmondom: mint egy seggnyalót, aki csak bársonykesztyqben nyúl a gazdagokhoz.
Hogy volt képes ezt tenni velem? Tudja, mit csinál velem a polgármester? Soha az életben
nem fog leszállni rólam, Tucker meg& Tucker Manhattan kerületi ügyésze volt Jézusom!
El tudja azt maga képzelni?
Mr. Fein!
Fein a kiáltás irányába kapta a fejét: az egyik rendQr hívta.
Crimstein gyorsan odafordult Shaunához.
Megtébolyodott ez a Beck?
Megijedt.
Megszökött a rendQrök elQl! kiáltotta Hester Crimstein. Felfogtad? Tudod, mit jelent
ez? Az ég szerelmére, itt a média! mutatott a kisbuszra. Mindjárt rázendítenek a menekülQ
gyilkos címq slágerükre. Ez nagyon veszélyes, mert olyan színben tqnteti föl, mintha bqnös
lenne. ElQre befolyásolja az esküdtszéket.
Higgadj le mondta Shauna.
Higgadjak le? Hát te tényleg nem érted, mint mqvelt ez az Qrült?
Meglógott és kész. Mint O. J. EttQl még nem fordul ellene az esküdtszék.
Itt most nem O. J. Simpsonról van szó, Shauna, hanem egy gazdag fehér orvosról.
Beck nem gazdag, Hester.
Nem ez a lényeg, a mindenségit! Az a lényeg, hogy ezek után mindenki el akarja kapni.
Ugrott az óvadékletétel. Ugrott a pártatlan tárgyalás. Hester Crimstein dühösen fújt egyet.
És nem Fein az egyetlen, akinek a reputációja veszélybe került.
Hanem?
Hanem az enyém is! sziszegte Crimstein. Beck egyetlen jól irányzott csapással
megsemmisítette a megbízhatóságomat az ügyész elQtt. Mert ha én egyszer megígérem neki,
hogy leszállítok valakit, akkor nekem azt a valakit le kell szállítanom.
Mondjak valamit, Hester?
Mit akarsz?
Csak azt, hogy engem e pillanatban egy körömfeketényit sem érdekel a reputációd.
Hirtelen támadt kavarodás vonta magára a figyelmüket: egy mentQautó érkezett nagy
lendülettel a kórház elé. Valaki kiabálni kezdett, aztán még valaki. A rendQrök mozgásba
lendültek, úgy szaladgáltak ide-oda, mint mikor több golyót ad egyszerre a flipper. A lefékezQ
mentQautóból két mentQs, egy férfi és egy nQ pattant ki. Felrántották a hátsó ajtót, és már
húzták is ki a hordágyat.
Erre! kiáltotta valaki. Pt hozták!
Shauna úgy érezte, mintha kihagyott volna egy ütemet a szíve. Odarohant Lance Feinhez.
Hester Crimstein szintén.
Mi baj? kérdezte. Mi történt?
Fein rá se hederített.
Lance!
Fein végre ránézett; mint egy öklelni készülQ bikáé, olyan volt a szeme.
A tisztelt kliense, a kedves doktor úr leütött egy rendQrt.
EZ PRÜLET.
Már pusztán a meneküléssel is átléptem egy bizonyos határt, de annak a fiatal rendQrnek a
megtámadásával& Most már nincs visszaút.
Rohantam, ahogy csak bírtam.
FekvQ rendQr!
Tényleg ezt kiáltotta valaki. Újabb kiáltások harsantak. Szirénázás. Mintha minden
közvetlenül énrám zúdult volna. Szívem a torkomban dobogott. Tudatos erQfeszítésembe
került lábam minden egyes mozdítása, mintha minden izmom-inam keményedQ szurokba
ágyazódott volna. Az oldalam szúrt.
Egy olyan környékre vetQdtem, amelyiken egy órája még keresztülhajtani se mertem
volna. Átmásztam egy drótkerítésen, egy sqrq gazzal felvert valamikor játszótéren rohantam.
Manhattanben emelkedQben vannak az ingatlanárak, de itt, a Harlem River Drive környékén
még lépten nyomon találni szeméttel és autóroncsokkal telehordott grundokat.
Az egyik lepusztult bérház elQtt egy csapat tizenéves fekete srác lebzselt; tipikus utcai
banda. Úgy méregettek, mint valami gusztusos csemegét. Láthatóan készültek valamire
ellenem nem tudom mire , de észrevették, hogy rendQrök üldöznek.
Biztatni kezdtek.
Söpörj, meszes! Húzzál bele, fehér egér!
Odabiccentettem nekik, ahogy egy buzdításért hálás maratonfutó a járdáról tapsoló
nézQknek. Egy kötött sapkás, létrahosszúságúra nyúlt srác felkiáltott: Diallo!
Amadou Diallo történetét minden New York-i ismeri. Negyvenegy golyót lQttek bele a
rendQrök, pedig fegyvertelen volt. Egy pillanatig azt hittem, így figyelmeztetnek, hogy a
rendQrök esetleg tüzet nyithatnak rám. De nem errQl volt szó. A tárgyaláson a védQ azt
állította, hogy mikor Amadou Diallo elQ akarta venni a tárcáját, a rendQrök azt hitték,
fegyverért nyúl. Az eljárás ellen azóta úgy tiltakoznak az emberek, hogy hirtelen elQkapják a
tárcájukat, és elkiáltják magukat: Diallo! A járQrözQ rendQrökre meg a frász jön,
valahányszor valaki a zsebéhez kap.
Most is ez történt. Új szövetségeseim feltehetQleg azért fogták pártomat, mert
gyilkosnak néztek mind elQkapták a tárcájukat. A nyomomban rohanó két rendQr kissé
elbizonytalanodott, lelassított, ami elég volt ahhoz, hogy növeljem az elQnyömet. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl ocenkijessi.opx.pl
lázálom, ez nem igaz! Visszatartottam a lélegzetem, de nem bírtam sokáig. Próbáltam csak a
számon keresztül lélegezni, de megint rám tört a hányinger. Az arcomra tapasztottam az
ingem, de az sem segített sokat.
A rádiósercegés hamarosan megszqnt, lépteket sem hallottam. Sikerült volna
megtéveszteni Qket? Ha igen, akkor is biztos, hogy nem hosszú idQre. Újabb szirénák
jajdultak fel a környéken: közeledik az erQsítés. ElQbb-utóbb visszajönnek, és akkor
belenéznek a szemetes konténerekbe is.
Megragadtam a konténer peremét, és kimásztam; a rozsda a tenyerembe mart,
odapillantottam. Vérzett. Ösztönösen megszólalt bennem az orvos: tetanuszveszély! De most
ez nyugtalanított a legkevésbé. Lázasan gondolkoztam. Menekülök, eddig rendben van, de
igazán rendben akkor lenne, ha tudnám, hová akarok eljutni. Eszembe jutott, hogy futtomban
magasvasúti síneket láttam.
A metró.
Az a menekülés útja. Néhány váratlan átszállás, és eltqnök. De hol a legközelebbi
megálló? Próbáltam felidézni magamban a metróvonalakat, de e pillanatban egy rendQr
fordult be a keskeny zsákutcába, alig két-három méternyire tQlem. Egy fiatal, életerQs, frissen
kimosakodott, rózsaszín arcú rendQr. Zubbonya takarosan felgyqrt ujja mint az érleszorító,
úgy feszült a bicepszén. Legalább annyira meglepQdött, mint én. Mindketten megdermedtünk,
de nála egy kicsivel tovább tartott. Egy sima verekedésben semmi esélyem nem lett volna vele
szemben. Nem értek az ökölvíváshoz, a kungfuhoz, a cselgáncshoz, távol állnak tQlem a
harcmqvészetek. Ösztönösen cselekedtem: leszegett fejjel nekirohantam a hasának.
Elizabeth mesélte egyszer, hogy teniszezéskor, mikor az ellenfél a háló közelében van,
gyakran az a legjobb megoldás, ha egyenesen ráütjük a labdát, mert akkor ha csak egy
villanásnyi ideig is, de nem tudja, merre mozduljon: lelassul a reakcióideje. Itt is ez
történhetett. A rendQr nem tudott elugrani elQttem, hanyatt döntötte az ütközés ereje, én meg
nem bírtam lefékezni. A fejem búbja mint egy felütés, úgy vágta állon. Mindketten elestünk: Q
hanyatt, én meg rá. ÉmelyítQ hanggal koppant a koponyája a hQségben felpuhult aszfalton.
Megtörtént, amit akár csak öt perce is teljes képtelenségnek tartottam volna még:
megtámadtam egy rendQrt. Nem volt idQm elmélázni rajta. Futni, futni! csak ez járt a
fejemben. Felpattantam. Fektében elkapta a bokámat. Találkozott a tekintetünk. Vérzett a
szája. Meglendítettem a lábam, és teljes erQvel oldalba rúgtam. Sose hittem volna, hogy képes
lennék ilyesmire. Elgyengült a szorítása. Kirántottam a lábam, és rohantam.
HESTER CRIMSTEIN és Shauna taxiba vágta magát, azzal indult a rendelQhöz, Linda
metróra szállt, a bankjába sietett, hogy kivegye az óvadékhoz szükséges készpénzt.
A rendelQ elQtt már vagy tíz-tizenkét rendQrautót találtak, mind másfelé fordulva állt, mint
egy részeg dobónyilai. Forgó lámpáik kék-vöröse riadóállapotot jelzett. Távolabbról szirénák
vinnyogása hallatszott.
Mi a fene van itt? kérdezte Shauna.
Mire Hester Crimstein észrevette Lance Feint, az már rohant is felé: céklavörös volt az
arca.
Megszökött a nyomorult! fröcsögte.
Hester ösztönösen reagált.
Nyilván az emberei ijesztették el.
Két újabb járQrkocsi fékezett csikorogva, nyomban utánuk a 7-es Csatorna mikrobusza.
Fein halkan elkáromkodta magát.
Itt a sajtó. Hogy a rosseb esne beléjük! Tudja, hogyan fognak most ezek bemutatni,
Hester?
Nézze, Lance&
Megmondom: mint egy seggnyalót, aki csak bársonykesztyqben nyúl a gazdagokhoz.
Hogy volt képes ezt tenni velem? Tudja, mit csinál velem a polgármester? Soha az életben
nem fog leszállni rólam, Tucker meg& Tucker Manhattan kerületi ügyésze volt Jézusom!
El tudja azt maga képzelni?
Mr. Fein!
Fein a kiáltás irányába kapta a fejét: az egyik rendQr hívta.
Crimstein gyorsan odafordult Shaunához.
Megtébolyodott ez a Beck?
Megijedt.
Megszökött a rendQrök elQl! kiáltotta Hester Crimstein. Felfogtad? Tudod, mit jelent
ez? Az ég szerelmére, itt a média! mutatott a kisbuszra. Mindjárt rázendítenek a menekülQ
gyilkos címq slágerükre. Ez nagyon veszélyes, mert olyan színben tqnteti föl, mintha bqnös
lenne. ElQre befolyásolja az esküdtszéket.
Higgadj le mondta Shauna.
Higgadjak le? Hát te tényleg nem érted, mint mqvelt ez az Qrült?
Meglógott és kész. Mint O. J. EttQl még nem fordul ellene az esküdtszék.
Itt most nem O. J. Simpsonról van szó, Shauna, hanem egy gazdag fehér orvosról.
Beck nem gazdag, Hester.
Nem ez a lényeg, a mindenségit! Az a lényeg, hogy ezek után mindenki el akarja kapni.
Ugrott az óvadékletétel. Ugrott a pártatlan tárgyalás. Hester Crimstein dühösen fújt egyet.
És nem Fein az egyetlen, akinek a reputációja veszélybe került.
Hanem?
Hanem az enyém is! sziszegte Crimstein. Beck egyetlen jól irányzott csapással
megsemmisítette a megbízhatóságomat az ügyész elQtt. Mert ha én egyszer megígérem neki,
hogy leszállítok valakit, akkor nekem azt a valakit le kell szállítanom.
Mondjak valamit, Hester?
Mit akarsz?
Csak azt, hogy engem e pillanatban egy körömfeketényit sem érdekel a reputációd.
Hirtelen támadt kavarodás vonta magára a figyelmüket: egy mentQautó érkezett nagy
lendülettel a kórház elé. Valaki kiabálni kezdett, aztán még valaki. A rendQrök mozgásba
lendültek, úgy szaladgáltak ide-oda, mint mikor több golyót ad egyszerre a flipper. A lefékezQ
mentQautóból két mentQs, egy férfi és egy nQ pattant ki. Felrántották a hátsó ajtót, és már
húzták is ki a hordágyat.
Erre! kiáltotta valaki. Pt hozták!
Shauna úgy érezte, mintha kihagyott volna egy ütemet a szíve. Odarohant Lance Feinhez.
Hester Crimstein szintén.
Mi baj? kérdezte. Mi történt?
Fein rá se hederített.
Lance!
Fein végre ránézett; mint egy öklelni készülQ bikáé, olyan volt a szeme.
A tisztelt kliense, a kedves doktor úr leütött egy rendQrt.
EZ PRÜLET.
Már pusztán a meneküléssel is átléptem egy bizonyos határt, de annak a fiatal rendQrnek a
megtámadásával& Most már nincs visszaút.
Rohantam, ahogy csak bírtam.
FekvQ rendQr!
Tényleg ezt kiáltotta valaki. Újabb kiáltások harsantak. Szirénázás. Mintha minden
közvetlenül énrám zúdult volna. Szívem a torkomban dobogott. Tudatos erQfeszítésembe
került lábam minden egyes mozdítása, mintha minden izmom-inam keményedQ szurokba
ágyazódott volna. Az oldalam szúrt.
Egy olyan környékre vetQdtem, amelyiken egy órája még keresztülhajtani se mertem
volna. Átmásztam egy drótkerítésen, egy sqrq gazzal felvert valamikor játszótéren rohantam.
Manhattanben emelkedQben vannak az ingatlanárak, de itt, a Harlem River Drive környékén
még lépten nyomon találni szeméttel és autóroncsokkal telehordott grundokat.
Az egyik lepusztult bérház elQtt egy csapat tizenéves fekete srác lebzselt; tipikus utcai
banda. Úgy méregettek, mint valami gusztusos csemegét. Láthatóan készültek valamire
ellenem nem tudom mire , de észrevették, hogy rendQrök üldöznek.
Biztatni kezdtek.
Söpörj, meszes! Húzzál bele, fehér egér!
Odabiccentettem nekik, ahogy egy buzdításért hálás maratonfutó a járdáról tapsoló
nézQknek. Egy kötött sapkás, létrahosszúságúra nyúlt srác felkiáltott: Diallo!
Amadou Diallo történetét minden New York-i ismeri. Negyvenegy golyót lQttek bele a
rendQrök, pedig fegyvertelen volt. Egy pillanatig azt hittem, így figyelmeztetnek, hogy a
rendQrök esetleg tüzet nyithatnak rám. De nem errQl volt szó. A tárgyaláson a védQ azt
állította, hogy mikor Amadou Diallo elQ akarta venni a tárcáját, a rendQrök azt hitték,
fegyverért nyúl. Az eljárás ellen azóta úgy tiltakoznak az emberek, hogy hirtelen elQkapják a
tárcájukat, és elkiáltják magukat: Diallo! A járQrözQ rendQrökre meg a frász jön,
valahányszor valaki a zsebéhez kap.
Most is ez történt. Új szövetségeseim feltehetQleg azért fogták pártomat, mert
gyilkosnak néztek mind elQkapták a tárcájukat. A nyomomban rohanó két rendQr kissé
elbizonytalanodott, lelassított, ami elég volt ahhoz, hogy növeljem az elQnyömet. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]