[ Pobierz całość w formacie PDF ]
még egyszer búcsút intett Eva Mariának.
Fél ötre légy a Melanie-villában! kiáltotta vissza.
Úgy érezte, húga jelenléte biztonságot kölcsönöz neki. Megkönnyebbülten
dQlt hátra. Azt fontolgatta, miként szólítsa meg Dolorest. Azután elQvett egy
zsebtükröt, amelyet csak az imént rakott el, és megvizsgálta benne, hogy a
nyakkendQje nem csúszott-e félre. Egy kicsit megemelte a kalapját is, hogy
láthassa: a helyén van-e a még választéka. Mert ha Dolores viccelQdni találna
az üstökén, ahogy Jo olyan gyakran teszi, akkor& tényleg, mit csinál akkor?
Olyan hevesen vetette magát hátra az ülésen, hogy a kalapja kis híján
lerepült. Kénytelen volt még egyszer a tükörbe pillantani, hogy minden
rendben van-e, mókás grimaszt vágott, de most már egészen óvatosan dQlt
hátra. Pocsék hangulatban volt.
Egy félórával késQbb ott állt a virágcsokorral felfegyverkezve a peronon, és
még mindig hiába próbált valami alkalmas megszólítást kiötölni. Biztosra
vette, hogy szörnyen fel fog sülni, és ettQl egy szemernyivel sem lett jobb a
kedve.
Azután befutott a szerelvény, az egyik ablakban Lutz bácsi állt, mellette
karcsú, törékeny nQalak. Az utóbbiról Hans nem tudott magának ilyen
távolságból pontos képet alkotni, de az biztos, hogy Dolores Vanzita volt.
Végre megállt a vonat, és Hans sietett ahhoz az ajtóhoz, ahol Lutz bácsinak le
kellett szállnia. A bácsi tüstént le is szállt, nyomában megjelent Dolores.
Ahogy Hans meglátta, érezte, hogy a torkában dobog a szíve. Levette a
kalapját, meghajtotta magát, és Doloresnek nyújtotta a virágot.
Isten hozott, légy üdvözölve mindannyiunk nevében mondta egy kicsit
rekedten, azután megfogta a félénken feléje nyújtott, finom kesztyqbe
bújtatott kacsót. Mintha még soha nem érintett volna ilyen puha kis kezet.
Úgy simult a tenyerébe, mint egy madárka, még a szívverését is érezni vélte.
Lutz papi, ugye Q az én Hans unokatestvérem? szólalt meg egy lágy
hangocska szabatos németséggel, csak egy icipici idegen hangsúly érzQdött a
kiejtésén.
Hans csak most mert igazán Dolores arcába nézni, de valósággal
megkövült a nagy, bársonyos barna szempár pillantásától, amely a májusi nap
minden fényével ragyogott reá. Szinte bénultam állt, kék szemével úgy nézett a
leányra, mint aki csodát lát, és a füle tövéig elvörösödött. Zavarodottságában a
másik is osztozott. Ezek a kék szemek annyira emlékeztették Lutz papira,
mégis annyira más volt ez a tekintet, hogy Dolores vörös lett, mint a fQtt rák.
Mindketten összerezzentek, amikor Lutz nevetve megszólalt:
Hát persze hogy Q az! Megismerheted, hisz annyira hasonlít rám.
Igen, Lutz papi, rögtön tudtam, meg aztán a fényképrQl is ismerQs volt.
Köszönöm a szép virágot, Hans kuzin. Milyen üde! Odaát hamar elhervad a
vágott virág.
A csokrot Eva Maria küldte vallotta be Hans.
Igazán kedves tQle.
Mindannyian nagyon örülünk, hogy itt vagy, Dolores.
Én is örülök nektek, csak azért izgulok, hogy rokonszenvesnek találtok-e.
De légy szíves, szólít Dolónak, azt jobban szeretem, Lutz papi is így hív.
Akkor nekem is csak Dolo leszel. Hogy rokonszenvesnek találunk-e?
Hiszen ez magától értetQdik szaladt ki Hans száján.
Mindent megteszek, hogy elnyerjem a tetszéseteket mosolygott
unokatestvérére a leány.
Hans már épp azt akarta kérdezni: Az enyémet is? de magába fojtotta a
kérdést.
Gyertek a kocsihoz! mondta gyorsan. Kisorsoltuk, hogy ki jöjjön
elétek, mert mindenki nem jöhetett, de senki sem akart kimaradni. Nekem
kedvezett a szerencse.
Dolores szíve megdobbant. Hans szerencsének nevezte, amiért kijöhetett
elé. Ez úgy hangzott, mint a legszívélyesebb üdvözlés.
Nem is reméltük, hogy valamelyikQtök személyesen is kijön
szorongatta meg unokaöccse karját Lutz.
Hol vannak a csomagok, ez az összes kézipoggyászotok? tudakolta
Hans, kezébe véve Dolores kis útitáskáját.
Kézipoggyászunk nincs, feladott csomagunk viszont van bQven.
Számítottam erre, ezért iderendeltem a gyárból egy teherkocsit, hogy
rögtön mindent ki is válthassunk örvendezett Hans, hogy semleges
beszédtémát talált. Legszívesebben megállás nélkül azt kiabálta volna: Dolo!
Dolo! , de mégsem tehette magát nevetségessé.
Ez kitqnQ ötlet volt tQled, így az összes csomagot azonnal el is
szállíttathatjuk dicsérte unokaöccsét Lutz.
Kérem szépen a csomagcédulát! A teherautó sofQrje elintézi a többit,
nekünk nem kell tovább bajlódnunk vele, és hamarosan minden otthon lesz.
Lutz Rodenberg elQhalászta a csomagszelvényt a levéltárcájából.
Egy sereg poggyászt külön postára adtunk. Mindamellett innen is hat
hajóbQröndöt kell elszállítani. Képzelheted, mivel jár egy áttelepülés.
Gondolom, Lutz bácsi.
Hans az automobilhoz kísérte nagybátyjáékat, és segített Doloresnek [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl ocenkijessi.opx.pl
még egyszer búcsút intett Eva Mariának.
Fél ötre légy a Melanie-villában! kiáltotta vissza.
Úgy érezte, húga jelenléte biztonságot kölcsönöz neki. Megkönnyebbülten
dQlt hátra. Azt fontolgatta, miként szólítsa meg Dolorest. Azután elQvett egy
zsebtükröt, amelyet csak az imént rakott el, és megvizsgálta benne, hogy a
nyakkendQje nem csúszott-e félre. Egy kicsit megemelte a kalapját is, hogy
láthassa: a helyén van-e a még választéka. Mert ha Dolores viccelQdni találna
az üstökén, ahogy Jo olyan gyakran teszi, akkor& tényleg, mit csinál akkor?
Olyan hevesen vetette magát hátra az ülésen, hogy a kalapja kis híján
lerepült. Kénytelen volt még egyszer a tükörbe pillantani, hogy minden
rendben van-e, mókás grimaszt vágott, de most már egészen óvatosan dQlt
hátra. Pocsék hangulatban volt.
Egy félórával késQbb ott állt a virágcsokorral felfegyverkezve a peronon, és
még mindig hiába próbált valami alkalmas megszólítást kiötölni. Biztosra
vette, hogy szörnyen fel fog sülni, és ettQl egy szemernyivel sem lett jobb a
kedve.
Azután befutott a szerelvény, az egyik ablakban Lutz bácsi állt, mellette
karcsú, törékeny nQalak. Az utóbbiról Hans nem tudott magának ilyen
távolságból pontos képet alkotni, de az biztos, hogy Dolores Vanzita volt.
Végre megállt a vonat, és Hans sietett ahhoz az ajtóhoz, ahol Lutz bácsinak le
kellett szállnia. A bácsi tüstént le is szállt, nyomában megjelent Dolores.
Ahogy Hans meglátta, érezte, hogy a torkában dobog a szíve. Levette a
kalapját, meghajtotta magát, és Doloresnek nyújtotta a virágot.
Isten hozott, légy üdvözölve mindannyiunk nevében mondta egy kicsit
rekedten, azután megfogta a félénken feléje nyújtott, finom kesztyqbe
bújtatott kacsót. Mintha még soha nem érintett volna ilyen puha kis kezet.
Úgy simult a tenyerébe, mint egy madárka, még a szívverését is érezni vélte.
Lutz papi, ugye Q az én Hans unokatestvérem? szólalt meg egy lágy
hangocska szabatos németséggel, csak egy icipici idegen hangsúly érzQdött a
kiejtésén.
Hans csak most mert igazán Dolores arcába nézni, de valósággal
megkövült a nagy, bársonyos barna szempár pillantásától, amely a májusi nap
minden fényével ragyogott reá. Szinte bénultam állt, kék szemével úgy nézett a
leányra, mint aki csodát lát, és a füle tövéig elvörösödött. Zavarodottságában a
másik is osztozott. Ezek a kék szemek annyira emlékeztették Lutz papira,
mégis annyira más volt ez a tekintet, hogy Dolores vörös lett, mint a fQtt rák.
Mindketten összerezzentek, amikor Lutz nevetve megszólalt:
Hát persze hogy Q az! Megismerheted, hisz annyira hasonlít rám.
Igen, Lutz papi, rögtön tudtam, meg aztán a fényképrQl is ismerQs volt.
Köszönöm a szép virágot, Hans kuzin. Milyen üde! Odaát hamar elhervad a
vágott virág.
A csokrot Eva Maria küldte vallotta be Hans.
Igazán kedves tQle.
Mindannyian nagyon örülünk, hogy itt vagy, Dolores.
Én is örülök nektek, csak azért izgulok, hogy rokonszenvesnek találtok-e.
De légy szíves, szólít Dolónak, azt jobban szeretem, Lutz papi is így hív.
Akkor nekem is csak Dolo leszel. Hogy rokonszenvesnek találunk-e?
Hiszen ez magától értetQdik szaladt ki Hans száján.
Mindent megteszek, hogy elnyerjem a tetszéseteket mosolygott
unokatestvérére a leány.
Hans már épp azt akarta kérdezni: Az enyémet is? de magába fojtotta a
kérdést.
Gyertek a kocsihoz! mondta gyorsan. Kisorsoltuk, hogy ki jöjjön
elétek, mert mindenki nem jöhetett, de senki sem akart kimaradni. Nekem
kedvezett a szerencse.
Dolores szíve megdobbant. Hans szerencsének nevezte, amiért kijöhetett
elé. Ez úgy hangzott, mint a legszívélyesebb üdvözlés.
Nem is reméltük, hogy valamelyikQtök személyesen is kijön
szorongatta meg unokaöccse karját Lutz.
Hol vannak a csomagok, ez az összes kézipoggyászotok? tudakolta
Hans, kezébe véve Dolores kis útitáskáját.
Kézipoggyászunk nincs, feladott csomagunk viszont van bQven.
Számítottam erre, ezért iderendeltem a gyárból egy teherkocsit, hogy
rögtön mindent ki is válthassunk örvendezett Hans, hogy semleges
beszédtémát talált. Legszívesebben megállás nélkül azt kiabálta volna: Dolo!
Dolo! , de mégsem tehette magát nevetségessé.
Ez kitqnQ ötlet volt tQled, így az összes csomagot azonnal el is
szállíttathatjuk dicsérte unokaöccsét Lutz.
Kérem szépen a csomagcédulát! A teherautó sofQrje elintézi a többit,
nekünk nem kell tovább bajlódnunk vele, és hamarosan minden otthon lesz.
Lutz Rodenberg elQhalászta a csomagszelvényt a levéltárcájából.
Egy sereg poggyászt külön postára adtunk. Mindamellett innen is hat
hajóbQröndöt kell elszállítani. Képzelheted, mivel jár egy áttelepülés.
Gondolom, Lutz bácsi.
Hans az automobilhoz kísérte nagybátyjáékat, és segített Doloresnek [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]