[ Pobierz całość w formacie PDF ]

csipkegallérokat. A feladat pedig annyira lekötötte, hogy másra nem maradt ideje. Anita is
örült, hogy elmehet a gyerekekkel, mivel Renate asszony egyedül akart maradni a lányával.
 Talán be kellene néznünk Manfréd bácsihoz egy pillanatra, hogy a gyerekek illendQen
megköszönjék a fáradozását jegyezte meg mosolyogva Anita, mielQtt elindultak a parkba.
Szavai hallatán Renate asszony és Inge rémülten, sápadtan ugrott fel.
 Isten ments!  kiáltott fel Inge.
Von Seebach asszony nyugalmat erQltetve magára, hozzátette:
 Manfréd bácsi említette, hogy lepihen, ne zavarjátok, hátha elaludt.
 Akkor jobb, ha valóban nem zavarjuk  felelte Anita, és kiment a gyerekekkel.
Miközben a kicsik vidáman ugrándoztak körülötte, Anita azon töprengett, mostohaanyja
és Inge miért háborodott fel annyira, amikor említette, hogy benézne a bácsihoz a
gyerekekkel. Nyugodtan megmondhatták volna, hogy Manfréd bácsi aludni akar. Nincsen
ebben semmi különös. De akkor miért sápadtak el, mitQl ijedtek meg? Arra gondolt, hogy ma
minden olyan különös. Sehogy sem fért a fejébe, miért volt mostohaanyja és Inge oly
szokatlanul kedves hozzá. Emellett feltqnQen szórakozottan viselkedtek. Látszott rajtuk, hogy
gondolatban egészen másutt járnak. Mintha feszülten vártak volna valamire. Valami
történhetett, ami mindkettQjüket erQsen nyugtalanította. Az is meglehetQsen furcsa, hogy Kürt
azonnal visszatért Berlinbe.
A gyerekek azonban nem sokáig hagyták tépelQdni. Bevonták vidám hancúrozásukba,
így aztán hamarosan megfeledkezett az iménti jelenetrQl.
Játék közben felfigyelt a táviratkihordóra, aki a parkon keresztül a kastély felé
igyekezett. Gyakran hozott a kastélyba táviratot, így Anita nem is törQdött vele. A kézbesítQ
belépett az épület oldalbejáratán, amelyet az áruszállítók és a személyzet tagjai használtak.
Átadta a sürgönyt a portásfülkében üldögélQ gondnoknak,, aki a szokásoknak megfelelQen a
konyhába irányította, hogy igyon egy pohár frissítQt.
A táviratot Gunnar Lundström küldte Manfréd Hallerstedt-nek. Stockholmban adta fel,
és az érkezését jelezte benne.
Nem sokkal a táviratkihordó után Franz is belépett a személyzeti bejáraton. A gondnok
kikopogott a portásfülke ablakán.
 Épp most érkezett sürgöny a nagyságos úrnak, Franz. Kérem, vigye fel neki.
Az öreg inas fogta a borítékot, és folytatta útját. ElQször a saját szobájába ment, ahol
levette a sapkáját, a kabátját, és belebújt a kék-fehér csíkos libériába. Az órájára pillantott, és
látta, hogy éppen egy órával ezelQtt lépett ki a kastélyból. Aztán kezében a távirattal
átballagott az ura szobájába.
Látta, hogy Manfréd Hallerstedt az íróasztala elQtt ül, ugyanabban a pózban, mint
amikor otthagyta. Habozva szemügyre vette. Úgy tqnt, mélyen alszik, és Franz nem szívesen
keltette volna fel, bár a távirat sürgQs is lehet. Mindennél fontosabb azonban gazdája
nyugalma. Csak nagy ritkán szabadította meg szenvedéseitQl rövid idQre a békés szunyókálás.
Franz éppen csendesen vissza akart húzódni, ám hirtelen furcsának találta ura
testtartását. Alaposabban megnézte, és nyugtalanság fogta el. Kissé zajosabban, mint
szándékozott, közelebb lépett az alvóhoz.
 Nagyságos úr!  szólalt meg félhangosan. Hangjában félelem és aggodalom csendült.
Hallerstedt úr, aki máskülönben a legkisebb zajra is rögtön felriadt, nem mozdult.
Inasa egészen közel hajolt hozzá.
 Nagyságos úr, távirat.
Gazdája még mindig nem mozdult. Az öreg inas rámeredt, és különös, szorongó érzés
vett rajta erQt. Hallerstedt úr nagyon furcsa volt. Ha nem lenne csukva a szeme, az ember azt
hihetné, hogy halottat lát maga elQtt. A halottaknak viszont nyitva a szemük, hacsak valaki
elQzQleg le nem zárta.
Az úr egyedül volt, nem tartózkodott mellette senki.
Franz megfogta gazdája kezét, amely furán, ernyedten csüngött. Összerezzent, mintha
áramütés érte volna. Egyszerre biztos volt abban, hogy egy halott kezét fogja.
Rémülten az íróasztalra dobta a táviratot, amely éppen a kulcscsomó mellé esett. Franz
tekintete megakadt rajta. Tudta, hogy a nagyságos úr mindig magánál tartotta a kulcsait. A
legszívesebben eltette volna, hogy majd átadja azokat Gunnar Lundströmnek. Gazdája nagyon
szerette az igazgató urat, és tökéletesen megbízott benne. Valószínqleg Qt hatalmazta fel arra
is, hogy halála esetén intézkedjék. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • ocenkijessi.opx.pl
  • Copyright (c) 2009 - A co... - Ren zamyÅ›liÅ‚ siÄ™ na chwilÄ™ - a co jeÅ›li lubiÄ™ rzodkiewki? | Powered by Wordpress. Fresh News Theme by WooThemes - Premium Wordpress Themes.