[ Pobierz całość w formacie PDF ]
délelQtt tizenegy óra is elmúlt. Olyan átkozottul
lusta lett! A szüleimnek pedig egyetlen szavuk
sem volt ehhez. Nem csoda hát, ha
bosszankodtam: hogy lehet délelQtt tizenegy
órakor hálóingben heverészni?!
P is undok volt és hisztis, bár nem tudom
pontosan, miért. Valószínqleg azért, mert
nemrégiben véget ért az iskola, és Q nem
szedte össze magát annyira, hogy legalább egy
hétre visszamehessen. Tierney McGoldrick sem
hívja fel mostanában. Molly ugyan nem tudja,
de az iskolaév vége felé Tierney egy vörös hajú,
felsQs lánnyal kezdett járni. Annyi jóérzés azért
volt bennem, hogy ezt nem mondtam el neki.
Szóval, ott heverészett az ágyon, és újfent a
külseje miatt sápítozott. Rosszul leszek, ha újra
végig kell hallgatnom, milyen pocsékul néz ki!
Az arca túlságosan kövér. A haja túlságosan
vékony szálú. Ezt hallván az ember azt hinné,
hogy tényleg rá se lehet nézni, holott az
igazság az, hogy Q most is csinosabb, mint én.
Na, ezért leszek rosszul, ha a panaszáradatát
hallgatom!
Szóltam, hogy fogja már be a száját.
P visszaszólt, hogy forduljak fel, de mielQtt
ezt megtenném, legyek szíves elvinni a
tornacsukáimat az Q térfelérQl.
Mondtam, hogy szedje össze Q, ha nagyon
akarja.
Feltápászkodott, azt hiszem azért, hogy
felvegye a tornacipQimet, és hozzám vágja, ám
amikor átlendítette a lábát az ágy szélén,
döbbenten felkiáltottam.
Molly! Mi van a lábaddal?
Mi bajod van a lábammal? kérdezte
hökkenten. AzelQtt soha senki nem kritizálta
Molly lábát, sQt, el kell ismernem, nagyon szép
lábai voltak. Felhúzta a hálóingét és lenézett.
Mindkét lábát sötétvörös kiütések borították.
Fáj?
Nem felelte halkan, zavarodottan. Mi a
csoda lehet ez? Tegnap még nyoma sem volt.
Most viszont tele vagy vele& .
Leengedte a hálóingét, hogy eltakarja a
lábait. Visszamászott az ágyba, és nyakig
beburkolózott a takarójába. Egy szót se,
senkinek! mondta.
Hogyisne! Szólok anyának! Ezzel
elindultam kifelé a szobából.
Ne merészeld! fenyegetett Molly.
Gyqlöltem, ha Molly utasítgat, de nem ezért
nem fordultam vissza. Úgy gondoltam, hogy a
szüleimnek tudniuk kell errQl. Lementem, és
elmondtam, amit láttam. Anya rémülettQl
elkerekedett szemekkel felpattant, és felrohant
az emeletre. Nem mentem vele, de mindent
hallottam.
Hallottam, hogy anya és Molly vitatkoznak.
Hallottam, hogy anya kihívja apát a
dolgozószobából. Aztán ketten vitatkoznak
Mollyval. Hallottam, hogy anya a telefonhoz
megy, valakit felhív, majd visszasiet Mollyhoz a
szobába.
Aztán hallottam Molly sírását. Meg a
kiabálását. Üvöltözött. Még soha nem borult ki
ennyire.
Nem! Nem megyek! Nem megyek!
Néhány perc múlva elcsendesedtek, aztán
apa lejött. Arca nagyon elgyötört volt, nagyon
fáradt.
Vissza kell vinnünk Mollyt a kórházba
szólt, majd meg sem várva a válaszomat,
kiment, hogy beindítsa a kocsit.
Anya lekísérte Mollyt a földszintre. Mollyn
fürdQköpeny volt és papucs, és hisztérikusan
zokogott. A bejárati ajtóhoz érve Molly
meglátta, hogy ott állok a nappali közepén.
Felém fordult, és még mindig zokogva így
kiabált:
Gyqlöllek! Gyqlöllek!
Molly& suttogtam Kérlek, ne!
Már a kocsiban ültek indulásra készen,
amikor meghallottam, hogy anya hív.
Kimentem, és hagytam, hogy a szúnyoghálós
ajtó döngve becsapódjon mögöttem. A kocsihoz
mentem.
Molly szeretne mondani neked valamit
szólt anya. Molly a hátsó ülésen ült a sarokba
kucorodva, és kézfejével a szemeit
dörzsölgette.
Meg! szólt elfúló hangon, megpróbálva
elfojtani zokogását. Mondd meg Bennek és
Mariának, ne hagyják, hogy a baba
megszülessen, míg haza nem jövök.
Rendben& bólintottam , megmondom
nekik. Mintha legalábbis hatalmukban állna
irányítani a dolgokat! De át fogom adni nekik
Molly üzenetét, hiszen Molly megkért rá. Akkor,
abban a pillanatban bármit a világon
megtettem volna Mollyért!
Visszamentem a szobánkba, összeszedtem a
tornacipQimet, beraktam a gardróbszekrénybe,
majd bevetettem Molly ágyát. A barka még
mindig ott állt a kicsi vázában, az ágya mellett.
A WillrQl készült fényképek visszakerültek a
falra, csakúgy, mint a másik két fotó, amely
Mollyt és a virágait ábrázolja. A krétavonal is ott
volt, kissé fakón ugyan, de még mindig
kettéosztotta a szobát. Nem is lenne olyan
rossz szoba ez kettQnk számára& Bárcsak
visszapörgethetném az idQt!
Lementem a sötétkamrámba, összeszedtem
a Mariáról készült fényképeket, és a mezQn
átvágva elindultam a házuk felé.
A kertben találtam rájuk, éppen ebédeltek
Will Banks társaságában. A kerti asztal
abrosszal szépen megterítve, közepén egy
hatalmas tálban a teljes zöldborsótermés. Tá-
nyér nem volt az asztalon, csak mindegyikük
kezében egy-egy kanál. Úgy eszegettek
közösen a nagy tálból, mintha ez lenne az ebéd
elfogyasztásának legtermészetesebb módja.
Hahó, Meg! üdvözölt Ben. Mi újság?
Ennél egy szem borsót? Esetleg kettQt is.
Kanalával két szem borsót tett a számba.
Soha életemben nem ettem még ilyen zsenge
és édes zöldborsót! Leültem Will mellé a padra,
és egy szuszra eldaráltam:
Mollyt visszavitték a kórházba, és azt üzeni,
hogy nagyon kér, ne szülessen meg a baba, míg
haza nem kerül. Tudom, hogy ez butaság &
de nem tudtam folytatni. A hangom elfúlt, és
elkezdtem zokogni.
Will Banks átölelt, és ringatni kezdett, akár
egy csecsemQt. Én meg csak sírtam, míg a
gallérja teljesen átázott a könnyeimtQl, közben
egyre csak hajtogattam: az én hibám volt, az én
hibám volt, az én hibám volt.
Végre abbahagytam a sírást,
felegyenesedtem, kifújtam az orromat Will
zsebkendQjébe, és elmeséltem nekik az otthon
történteket: a veszekedésünket, Molly lábát, és
hogy magamat okolom a történtekért. Amikor a
végére értem, Ben így szólt:
Az ember szeret bqnbakot keresni. Nem
bánja, ha Q maga a bqnbak, még akkor sem, ha
a lelke mélyén tudja, hogy semmi értelme sincs
az egésznek. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl ocenkijessi.opx.pl
délelQtt tizenegy óra is elmúlt. Olyan átkozottul
lusta lett! A szüleimnek pedig egyetlen szavuk
sem volt ehhez. Nem csoda hát, ha
bosszankodtam: hogy lehet délelQtt tizenegy
órakor hálóingben heverészni?!
P is undok volt és hisztis, bár nem tudom
pontosan, miért. Valószínqleg azért, mert
nemrégiben véget ért az iskola, és Q nem
szedte össze magát annyira, hogy legalább egy
hétre visszamehessen. Tierney McGoldrick sem
hívja fel mostanában. Molly ugyan nem tudja,
de az iskolaév vége felé Tierney egy vörös hajú,
felsQs lánnyal kezdett járni. Annyi jóérzés azért
volt bennem, hogy ezt nem mondtam el neki.
Szóval, ott heverészett az ágyon, és újfent a
külseje miatt sápítozott. Rosszul leszek, ha újra
végig kell hallgatnom, milyen pocsékul néz ki!
Az arca túlságosan kövér. A haja túlságosan
vékony szálú. Ezt hallván az ember azt hinné,
hogy tényleg rá se lehet nézni, holott az
igazság az, hogy Q most is csinosabb, mint én.
Na, ezért leszek rosszul, ha a panaszáradatát
hallgatom!
Szóltam, hogy fogja már be a száját.
P visszaszólt, hogy forduljak fel, de mielQtt
ezt megtenném, legyek szíves elvinni a
tornacsukáimat az Q térfelérQl.
Mondtam, hogy szedje össze Q, ha nagyon
akarja.
Feltápászkodott, azt hiszem azért, hogy
felvegye a tornacipQimet, és hozzám vágja, ám
amikor átlendítette a lábát az ágy szélén,
döbbenten felkiáltottam.
Molly! Mi van a lábaddal?
Mi bajod van a lábammal? kérdezte
hökkenten. AzelQtt soha senki nem kritizálta
Molly lábát, sQt, el kell ismernem, nagyon szép
lábai voltak. Felhúzta a hálóingét és lenézett.
Mindkét lábát sötétvörös kiütések borították.
Fáj?
Nem felelte halkan, zavarodottan. Mi a
csoda lehet ez? Tegnap még nyoma sem volt.
Most viszont tele vagy vele& .
Leengedte a hálóingét, hogy eltakarja a
lábait. Visszamászott az ágyba, és nyakig
beburkolózott a takarójába. Egy szót se,
senkinek! mondta.
Hogyisne! Szólok anyának! Ezzel
elindultam kifelé a szobából.
Ne merészeld! fenyegetett Molly.
Gyqlöltem, ha Molly utasítgat, de nem ezért
nem fordultam vissza. Úgy gondoltam, hogy a
szüleimnek tudniuk kell errQl. Lementem, és
elmondtam, amit láttam. Anya rémülettQl
elkerekedett szemekkel felpattant, és felrohant
az emeletre. Nem mentem vele, de mindent
hallottam.
Hallottam, hogy anya és Molly vitatkoznak.
Hallottam, hogy anya kihívja apát a
dolgozószobából. Aztán ketten vitatkoznak
Mollyval. Hallottam, hogy anya a telefonhoz
megy, valakit felhív, majd visszasiet Mollyhoz a
szobába.
Aztán hallottam Molly sírását. Meg a
kiabálását. Üvöltözött. Még soha nem borult ki
ennyire.
Nem! Nem megyek! Nem megyek!
Néhány perc múlva elcsendesedtek, aztán
apa lejött. Arca nagyon elgyötört volt, nagyon
fáradt.
Vissza kell vinnünk Mollyt a kórházba
szólt, majd meg sem várva a válaszomat,
kiment, hogy beindítsa a kocsit.
Anya lekísérte Mollyt a földszintre. Mollyn
fürdQköpeny volt és papucs, és hisztérikusan
zokogott. A bejárati ajtóhoz érve Molly
meglátta, hogy ott állok a nappali közepén.
Felém fordult, és még mindig zokogva így
kiabált:
Gyqlöllek! Gyqlöllek!
Molly& suttogtam Kérlek, ne!
Már a kocsiban ültek indulásra készen,
amikor meghallottam, hogy anya hív.
Kimentem, és hagytam, hogy a szúnyoghálós
ajtó döngve becsapódjon mögöttem. A kocsihoz
mentem.
Molly szeretne mondani neked valamit
szólt anya. Molly a hátsó ülésen ült a sarokba
kucorodva, és kézfejével a szemeit
dörzsölgette.
Meg! szólt elfúló hangon, megpróbálva
elfojtani zokogását. Mondd meg Bennek és
Mariának, ne hagyják, hogy a baba
megszülessen, míg haza nem jövök.
Rendben& bólintottam , megmondom
nekik. Mintha legalábbis hatalmukban állna
irányítani a dolgokat! De át fogom adni nekik
Molly üzenetét, hiszen Molly megkért rá. Akkor,
abban a pillanatban bármit a világon
megtettem volna Mollyért!
Visszamentem a szobánkba, összeszedtem a
tornacipQimet, beraktam a gardróbszekrénybe,
majd bevetettem Molly ágyát. A barka még
mindig ott állt a kicsi vázában, az ágya mellett.
A WillrQl készült fényképek visszakerültek a
falra, csakúgy, mint a másik két fotó, amely
Mollyt és a virágait ábrázolja. A krétavonal is ott
volt, kissé fakón ugyan, de még mindig
kettéosztotta a szobát. Nem is lenne olyan
rossz szoba ez kettQnk számára& Bárcsak
visszapörgethetném az idQt!
Lementem a sötétkamrámba, összeszedtem
a Mariáról készült fényképeket, és a mezQn
átvágva elindultam a házuk felé.
A kertben találtam rájuk, éppen ebédeltek
Will Banks társaságában. A kerti asztal
abrosszal szépen megterítve, közepén egy
hatalmas tálban a teljes zöldborsótermés. Tá-
nyér nem volt az asztalon, csak mindegyikük
kezében egy-egy kanál. Úgy eszegettek
közösen a nagy tálból, mintha ez lenne az ebéd
elfogyasztásának legtermészetesebb módja.
Hahó, Meg! üdvözölt Ben. Mi újság?
Ennél egy szem borsót? Esetleg kettQt is.
Kanalával két szem borsót tett a számba.
Soha életemben nem ettem még ilyen zsenge
és édes zöldborsót! Leültem Will mellé a padra,
és egy szuszra eldaráltam:
Mollyt visszavitték a kórházba, és azt üzeni,
hogy nagyon kér, ne szülessen meg a baba, míg
haza nem kerül. Tudom, hogy ez butaság &
de nem tudtam folytatni. A hangom elfúlt, és
elkezdtem zokogni.
Will Banks átölelt, és ringatni kezdett, akár
egy csecsemQt. Én meg csak sírtam, míg a
gallérja teljesen átázott a könnyeimtQl, közben
egyre csak hajtogattam: az én hibám volt, az én
hibám volt, az én hibám volt.
Végre abbahagytam a sírást,
felegyenesedtem, kifújtam az orromat Will
zsebkendQjébe, és elmeséltem nekik az otthon
történteket: a veszekedésünket, Molly lábát, és
hogy magamat okolom a történtekért. Amikor a
végére értem, Ben így szólt:
Az ember szeret bqnbakot keresni. Nem
bánja, ha Q maga a bqnbak, még akkor sem, ha
a lelke mélyén tudja, hogy semmi értelme sincs
az egésznek. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]