[ Pobierz całość w formacie PDF ]
levegQ útja mindkét irányból elzáródott úgy éreztem, sok üzenetet ad át nekem. Mondd meg
Mamának, hogy szeretem. Mondd meg Papának, hogy szeretem. Mondd meg a szüleidnek,
hogy hálás vagyok mindazért, amit értem tettek. Ne hagyd, hogy szenvedjenek miattam. Aztán
a feje a mellkasára csuklott.
Senki sem mozdult. Minden olyan nyugodt volt, mint a cipQmre hímzett tájképen. Csak a sírás
és szipogás jelezte, hogy valami nincs rendben.
Bácsi futott be az utcába, és átverekedte magát az embereken a takaróig, amelyen Ezüstholddal
ültünk. Lánya békés testtartása reménnyel töltötte el az apját. Aztán Bácsi rám nézett, majd a
többiekre, és rögtön tudta, hogy itt már nincs mit remélnie. Iszonyatos üvöltés szakadt ki
belQle, miközben térdre rogyott. Mikor meglátta Ezüsthold arcát, újabb borzalmas kiáltás
következett. Néhány kisebb gyerek elszaladt. Bácsi izzadt volt a munkától és a rohanástól,
éreztem a testszagát.
Könnyei végigfolytak az arcán, lecsöpögtek az orráról és az álláról, végül belevesztek átizzadt
ruhájába.
Papa is megérkezett és mellém térdelt. Néhány pillanattal késQbb IdQsebb Fivér tört át zihálva a
tömegen, nyakában Hóvirággal.
Bácsi Ezüstholdhoz beszélt.
Ébredj fel, kicsim. Ébredj fel. Mindjárt hozom a mamád. Szüksége van rád. Ébredj fel, ébredj
fel.
Fivére, apám megfogta a karját.
Nincs értelme.
Bácsi testhelyzete furcsán hasonlított Ezüstholdéra; lehorgasztott fejjel, maga alá húzott lábbal
ült, keze az ölében minden megegyezett, de Bácsinak bánat hullott a szemébQl és a gyász
ronccsá bénította a testét.
Akarod vinni, vagy vigyem én? kérdezte Papa.
Bácsi megrázta a fejét. Szótlanul kihúzta maga alól az egyik lábát, féltérdre emelkedett,
megtámasztotta magát, majd felnyalábolta Ezüstholdat, és bevitte a házba. Egyikünk sem volt
egészen magánál. Csak Hóvirág cselekedett józanul, a nagyszoba asztaláról leszedte a csészéket,
amelyeket a férfiaknak tettünk oda, hogy a földekrQl hazatérve rögtön teázhassanak. Bácsi
kiterítette Ezüstholdat. Most a többiek is láthatták, hogy a fullánk mérge mennyire tönkretette
az arcát és a testét. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy csak öt perc volt az egész, nem több.
Újra Hóvirág vette kézbe az irányítást.
Bocsássatok meg, de el kell mennetek a többiekért.
Bácsi rájött, hogy ekkor Nénémmel is közölnie kell Ezüsthold halálhírét, és még hangosabban
zokogott. Én alig bírtam Nénémre gondolni. Ezüsthold volt az Q egyetlen igazi boldogsága.
Annyira megrázott, ami az unokahúgommal történt, hogy még alkalmam sem volt az érzésekre.
Lábamból kiszállt minden erQ, könnyek gyqltek a szemembe az unokahúgom feletti gyásztól és
a szánalomtól, amelyet Néném és Bácsi iránt éreztem. Hóvirág átkarolt és egy székhez vezetett,
közben pedig megállás nélkül parancsokat osztogatott.
IdQsebb Fivér, szaladj el nénéd szülQfalujába utasította bátyámat. Van nálam néhány kas.
Bérelj neki palankint belQle. Aztán fuss át anyád szülQfalujába és hozd ide Qt. Úgy kell majd
vinned, ahogy engem vittél. Talán Kisebbik Fivér is tud neked segíteni. De siess. A nénédnek
nagy szüksége lesz anyádra.
Ezután vártunk. Bácsi egy kisszéken ült az asztalnál és annyira zokogott, hogy a könnyei
eláztatták Ezüsthold ruháját; a foltok úgy terjedtek az anyagon, akár az esQfelhQk. Papa
próbálta vigasztalni Bácsit, de mit ért vele? Nem lehetett megvigasztalni. Aki azt mondja, hogy a
jaók nem törQdnek a lányaikkal, az hazudik. Talán értéktelenek vagyunk. És igaz, hogy egy másik
családnak nevelnek bennünket. De gyakran kapunk szeretetet és gyengédséget, még akkor is,
ha saját családunk mindent megtesz, hogy érzelmek nélkül bánjon velünk. Gyöngyszem voltam
apám kezében mi másért bukkanna fel újra meg újra ez a sor a titkosírásunkban? SzülQként
talán megpróbálunk nem figyelni rájuk. Én megpróbáltam mellQzni a lányomat, de mégis mit
tehettem volna? Ugyanúgy szoptattam, mint a fiaimat, az ölembe sírta a bánatát és
becsületemre vált, mert jó és ügyes asszony lett belQle, a nu sut is tökéletesen elsajátította.
Bácsi gyöngyszeme örökre elgurult.
Néztem Ezüsthold arcát és eszembe jutott, milyen közel álltunk egymáshoz. Egyszerre kötötték
el a lábfejünket.
Ugyanabba a faluba készültünk férjhez menni. Életünk kérlelhetetlenül összefonódott, és most
örökre elszakadtunk egymástól.
Hóvirág tovább tüsténkedett körülöttünk. Teát fQzött, de senki nem ivott belQle. Tqvé tette a
házat a fehér gyászruhák után, aztán mindet kikészítette nekünk. Kiállt az ajtóba és üdvözölte a
hírre érkezQket. Madame Vang érkezett a palankinján, Hóvirág betessékelte. Azt vártam, hogy
Madame Vang nekiáll panaszkodni, mert odalett a házasságszerzQi fizetsége. Ehelyett
megkérdezte, mit segíthet. Ezüsthold jövQje az Q kezében volt, így kötelességének érezte, hogy
mellette legyen földi léte utolsó fejezeténél. De gyorsan a szája elé kapta a kezét, amikor
meglátta Ezüsthold eltorzult arcát és ijesztQen felpuffadt ujjait. Ráadásul rekkenQ hQség volt.
Nem tudtuk hol hqteni szegényt, így a halál gyorsan birtokba vette Ezüstholdat.
Mikor ér ide az anyja? kérdezte Madame Vang.
Nem tudtuk.
Hóvirág, csavard a lány arcát muszlinba, aztán öltöztesd fel az öröklétre. Máris. Anya így nem
láthatja a lányát. Hóvirág elindult az emeletre, de Madame Vang megragadta a ruhája ujját.
Én elmegyek Tungkouba és elhozom a gyászruhádat. Ne hagyd el a házat, amíg nem szólok.
Ezzel elengedte Hóvirágot, aztán még egy utolsó pillantást vetett Ezüstholdra, majd kiosont az
ajtón.
Papával, Bácsival és fivéreimmel már egyszerq darócruhában fogadtuk Nénémet. Ezüsthold
testét teljesen befedte a muszlin, erre kerültek a ruhái, amelyeket a túlvilágra vezetQ úton
viselt. Oly sok könny hullott aznap a házunkban, de egyiket sem Néném ejtette. Lótuszlábain
beimbolygott a szobába és egyenesen lánya holttestéhez ment. Kisimította a ruháit, aztán oda
tette a kezét, ahol egykor a lánya szíve dobogott. így állt órákon át.
Néném mindenben megfelelQen járt el a temetésen. Térden csúszva ment a szertartásra, majd
papírpénzt és ruhákat égetett Ezüsthold sírjánál, hogy lánya hasznukat vegye a túlvilágon.
Összegyqjtötte Ezüsthold minden írását, azokat is elégette. Otthon apró oltárt készített és
minden nap új ajándékot tett rá. ElQttünk nem sírt, de soha nem felejtem el, micsoda hangok
járták be a házunkat, mikor Néném este aludni tért. Lelke legmélyérQl nyögött fel. Egyikünk sem
tudott aludni. Egyikünk sem tudott neki vigaszt nyújtani. Fivéreimmel tulajdonképpen
igyekeztünk teljes csendben maradni és szinte láthatatlanná válni, mert tudtuk, hogy hangunk [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl ocenkijessi.opx.pl
levegQ útja mindkét irányból elzáródott úgy éreztem, sok üzenetet ad át nekem. Mondd meg
Mamának, hogy szeretem. Mondd meg Papának, hogy szeretem. Mondd meg a szüleidnek,
hogy hálás vagyok mindazért, amit értem tettek. Ne hagyd, hogy szenvedjenek miattam. Aztán
a feje a mellkasára csuklott.
Senki sem mozdult. Minden olyan nyugodt volt, mint a cipQmre hímzett tájképen. Csak a sírás
és szipogás jelezte, hogy valami nincs rendben.
Bácsi futott be az utcába, és átverekedte magát az embereken a takaróig, amelyen Ezüstholddal
ültünk. Lánya békés testtartása reménnyel töltötte el az apját. Aztán Bácsi rám nézett, majd a
többiekre, és rögtön tudta, hogy itt már nincs mit remélnie. Iszonyatos üvöltés szakadt ki
belQle, miközben térdre rogyott. Mikor meglátta Ezüsthold arcát, újabb borzalmas kiáltás
következett. Néhány kisebb gyerek elszaladt. Bácsi izzadt volt a munkától és a rohanástól,
éreztem a testszagát.
Könnyei végigfolytak az arcán, lecsöpögtek az orráról és az álláról, végül belevesztek átizzadt
ruhájába.
Papa is megérkezett és mellém térdelt. Néhány pillanattal késQbb IdQsebb Fivér tört át zihálva a
tömegen, nyakában Hóvirággal.
Bácsi Ezüstholdhoz beszélt.
Ébredj fel, kicsim. Ébredj fel. Mindjárt hozom a mamád. Szüksége van rád. Ébredj fel, ébredj
fel.
Fivére, apám megfogta a karját.
Nincs értelme.
Bácsi testhelyzete furcsán hasonlított Ezüstholdéra; lehorgasztott fejjel, maga alá húzott lábbal
ült, keze az ölében minden megegyezett, de Bácsinak bánat hullott a szemébQl és a gyász
ronccsá bénította a testét.
Akarod vinni, vagy vigyem én? kérdezte Papa.
Bácsi megrázta a fejét. Szótlanul kihúzta maga alól az egyik lábát, féltérdre emelkedett,
megtámasztotta magát, majd felnyalábolta Ezüstholdat, és bevitte a házba. Egyikünk sem volt
egészen magánál. Csak Hóvirág cselekedett józanul, a nagyszoba asztaláról leszedte a csészéket,
amelyeket a férfiaknak tettünk oda, hogy a földekrQl hazatérve rögtön teázhassanak. Bácsi
kiterítette Ezüstholdat. Most a többiek is láthatták, hogy a fullánk mérge mennyire tönkretette
az arcát és a testét. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy csak öt perc volt az egész, nem több.
Újra Hóvirág vette kézbe az irányítást.
Bocsássatok meg, de el kell mennetek a többiekért.
Bácsi rájött, hogy ekkor Nénémmel is közölnie kell Ezüsthold halálhírét, és még hangosabban
zokogott. Én alig bírtam Nénémre gondolni. Ezüsthold volt az Q egyetlen igazi boldogsága.
Annyira megrázott, ami az unokahúgommal történt, hogy még alkalmam sem volt az érzésekre.
Lábamból kiszállt minden erQ, könnyek gyqltek a szemembe az unokahúgom feletti gyásztól és
a szánalomtól, amelyet Néném és Bácsi iránt éreztem. Hóvirág átkarolt és egy székhez vezetett,
közben pedig megállás nélkül parancsokat osztogatott.
IdQsebb Fivér, szaladj el nénéd szülQfalujába utasította bátyámat. Van nálam néhány kas.
Bérelj neki palankint belQle. Aztán fuss át anyád szülQfalujába és hozd ide Qt. Úgy kell majd
vinned, ahogy engem vittél. Talán Kisebbik Fivér is tud neked segíteni. De siess. A nénédnek
nagy szüksége lesz anyádra.
Ezután vártunk. Bácsi egy kisszéken ült az asztalnál és annyira zokogott, hogy a könnyei
eláztatták Ezüsthold ruháját; a foltok úgy terjedtek az anyagon, akár az esQfelhQk. Papa
próbálta vigasztalni Bácsit, de mit ért vele? Nem lehetett megvigasztalni. Aki azt mondja, hogy a
jaók nem törQdnek a lányaikkal, az hazudik. Talán értéktelenek vagyunk. És igaz, hogy egy másik
családnak nevelnek bennünket. De gyakran kapunk szeretetet és gyengédséget, még akkor is,
ha saját családunk mindent megtesz, hogy érzelmek nélkül bánjon velünk. Gyöngyszem voltam
apám kezében mi másért bukkanna fel újra meg újra ez a sor a titkosírásunkban? SzülQként
talán megpróbálunk nem figyelni rájuk. Én megpróbáltam mellQzni a lányomat, de mégis mit
tehettem volna? Ugyanúgy szoptattam, mint a fiaimat, az ölembe sírta a bánatát és
becsületemre vált, mert jó és ügyes asszony lett belQle, a nu sut is tökéletesen elsajátította.
Bácsi gyöngyszeme örökre elgurult.
Néztem Ezüsthold arcát és eszembe jutott, milyen közel álltunk egymáshoz. Egyszerre kötötték
el a lábfejünket.
Ugyanabba a faluba készültünk férjhez menni. Életünk kérlelhetetlenül összefonódott, és most
örökre elszakadtunk egymástól.
Hóvirág tovább tüsténkedett körülöttünk. Teát fQzött, de senki nem ivott belQle. Tqvé tette a
házat a fehér gyászruhák után, aztán mindet kikészítette nekünk. Kiállt az ajtóba és üdvözölte a
hírre érkezQket. Madame Vang érkezett a palankinján, Hóvirág betessékelte. Azt vártam, hogy
Madame Vang nekiáll panaszkodni, mert odalett a házasságszerzQi fizetsége. Ehelyett
megkérdezte, mit segíthet. Ezüsthold jövQje az Q kezében volt, így kötelességének érezte, hogy
mellette legyen földi léte utolsó fejezeténél. De gyorsan a szája elé kapta a kezét, amikor
meglátta Ezüsthold eltorzult arcát és ijesztQen felpuffadt ujjait. Ráadásul rekkenQ hQség volt.
Nem tudtuk hol hqteni szegényt, így a halál gyorsan birtokba vette Ezüstholdat.
Mikor ér ide az anyja? kérdezte Madame Vang.
Nem tudtuk.
Hóvirág, csavard a lány arcát muszlinba, aztán öltöztesd fel az öröklétre. Máris. Anya így nem
láthatja a lányát. Hóvirág elindult az emeletre, de Madame Vang megragadta a ruhája ujját.
Én elmegyek Tungkouba és elhozom a gyászruhádat. Ne hagyd el a házat, amíg nem szólok.
Ezzel elengedte Hóvirágot, aztán még egy utolsó pillantást vetett Ezüstholdra, majd kiosont az
ajtón.
Papával, Bácsival és fivéreimmel már egyszerq darócruhában fogadtuk Nénémet. Ezüsthold
testét teljesen befedte a muszlin, erre kerültek a ruhái, amelyeket a túlvilágra vezetQ úton
viselt. Oly sok könny hullott aznap a házunkban, de egyiket sem Néném ejtette. Lótuszlábain
beimbolygott a szobába és egyenesen lánya holttestéhez ment. Kisimította a ruháit, aztán oda
tette a kezét, ahol egykor a lánya szíve dobogott. így állt órákon át.
Néném mindenben megfelelQen járt el a temetésen. Térden csúszva ment a szertartásra, majd
papírpénzt és ruhákat égetett Ezüsthold sírjánál, hogy lánya hasznukat vegye a túlvilágon.
Összegyqjtötte Ezüsthold minden írását, azokat is elégette. Otthon apró oltárt készített és
minden nap új ajándékot tett rá. ElQttünk nem sírt, de soha nem felejtem el, micsoda hangok
járták be a házunkat, mikor Néném este aludni tért. Lelke legmélyérQl nyögött fel. Egyikünk sem
tudott aludni. Egyikünk sem tudott neki vigaszt nyújtani. Fivéreimmel tulajdonképpen
igyekeztünk teljes csendben maradni és szinte láthatatlanná válni, mert tudtuk, hogy hangunk [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]